Nos a helyzetet elemezve jól vagyok. Azon kívül, hogy egy háromfejű mutáns valami izé üldöz, és én egy Ferrarival menekülök, nos ehhez a helyzethez mérten igen jól vagyok. Nem tudom, hogy a többi génhibás mit csinál ilyenkor, de remélem nem csajok és nem a körmüket festegetik. Mert én jelenleg valahol elhagytam az egyetlen embert akivel kommunikálok, mivel az utóbbi hónapban kicsit túlszaporodtak a vérszomjas valamik amik meg akarnak ölni. Igaz, hogy én csak egy 16 éves srác vagyok, de szert tettem egy menő verdára és egy csomagtartónyi fegyverre. Mindezt a mögöttem kb 10 méterrel jövő, kedves kis szörnyikétől loptam. Csak egy "kicsi" problémám van, nincs jogsim és szerintem nincs rá sok esély, hogy ne tűnjön fel senkinek sem egy milliós kocsiban száguldozó fiatal srác. És akkor adhatom a magyarázatot a rendőrségnek, hogy mi a francnak loptam el, és valószínűnek tartom, hogy hívnák a nem létező szüleim, ezért általában ilyen esetekben egy álnevet adok meg, és megvárom amíg James eljön értem, és összeszed, megígérve a hatóságoknak, hogy kártérítjük a gazdát ( igazából az eddigi esetekben megöltük, de ez részletkérdés). És ekkor megláttam a tökéletes megoldást, a folyót. És nyilvánvalóan arra gondoltam mint minden normális ember, tehát lenyúltam a legjobb fegyvert és a készpénzt és kiugrottam a kocsiból, miután a víz felé kormányoztam. Nos sajnos nem úgy jött össze a dolog mint a filmekben szokott. A kocsi ugyan sikeresen elsüllyedt, de a szörny ugyan úgy mögöttem volt, miközben én még szenvedtem azt a pár bordát és a lábamat érő fájdalomtól, amit az ugrás okozott. Ennek okán megtettem a napom második zseniális döntését. Fényes nappal az utcán, miután a folyóba küldtem egy Ferrarit, még fogtam magam és beleengedtem egy tárral, a mások számára tisztességes öltönyös polgárnak tűnő szörnybe. Szerencsére kidőlt, de asszem pucolnom kell, mint a hülyegyerek. Mérlegeltem a helyzetet. Itt állok egy idegen városban egy fegyverrel a kezemben, minden papír nélkül, és valószínűleg valakinek perceken belül fel fog tűnni. Jamest valahol egy száz kilométerrel ezelőtt elhagytam.
Ja amúgy Wayne Morris vagyok, 16,5 éves. A kinézetemet szerintem mellőzzük, mert nem szalonképes. Főleg nem úgy, hogy kiugrottam a kocsiból. Ezt az ámokfutást olyan fél éve nyomatom, mikor is betöltöttem a tizenhatot, és a képességem új szintre lépett. Megtalált az őrzőm, meghalt az anyám és kiderült, hogy az apám egy földönkívüli. Mindezt 48 óra leforgása alatt. Ja, és ehhez jött, hozzá az, hogy az a GPS ami eddig csak az agyamban működött, most már ha nagyon rákoncentrálok, akkor amint széthúzom a kezem, akkor egy kis ablakban meg is jelenik. És azóta minden génhibás kis vörös pöttyel van rajta, minden mutáns szörnyike pedig kékkel. Sajnos a kék szín nagyon elterjedt. Illetve van még a lila, de az csak egész Ausztráliát népesíti be. Mivel a világunk kötött egy megállapodást a kedves földönkívüli haverjainkkal, hogy azt a földrészt szabad használhatják valami bázisnak. Csak ezeknek a lényeknek bejöttek az ember csajok szóval van egy marék kölyök, akiknek a faterja nem e világból származik. És van egy olyan kedves földönkívüli,  mondanám, hogy fickó, de ez egy kibaszott nő. Az ősellenségünk, aki össze akar szedni minden génhibást, egy ki be baszott nő. Méghozzá a Fleur névre hallgat. Ez még csak nem is ijesztő. De mégis, ezeket a mutáns izéket is ő küldi ránk. Szóval, most éppen menekülök, és keresek egy másik génhibást, aki ha minden igaz ( és az ilyenekben higyjétek el ha az ember egy GPS-t hord a fejében az ilyeneket elég jól fel tudja mérni), úgy kb 300 kilométerre van innen. Én meg itt állok szakadt ruhában, és most küldtem a folyó fenekére egy kocsiit. Asszem ez egyenlő a halállal. Egyenlőre bebújtam egy kuka mögé, de a rendőrség már itt van.
Kezdenek zsibbadni a lábaim. Épp azon filóztam, hogy feladom magam, mikor egy Jeep farolt be és kiugrott belőle egy magas, fiatal férfi. James, ért a felismerés.
- Wayne te idióta hol vagy?
- Jövök már!-kiáltottam vissza. Asszem nem kellet volna ilyen hangosan kiabálni, mert a még ott járőröző rendőrök felfigyeltek arra, hogy épp a kuka mögül mászom ki egy fegyverrel a kezemben, és elkezdett ordítozni.
- John, siess!- kiáltott oda nekem James. Na igen ilyen alkalmakkor Johnnak hívott. Bepattantom a Jeepbe és elindultunk.
- Már megint mi a francot csináltál? Mert addig megvan, hogy meg akartunk ölni egy mutánst és te valami eszement ötlet alapján elkötötted a Ferrariját, de... Tényleg, hol az a király kocsi?
- Öhm, van egy jó hírem, megöltem a szörnyet. Beleeresztettem egy tárral.
- Az okéság. De Wayne, hol a kocsi? Abból a fél életem  ki tudtam volna fizetni!
- Hát ööö, belevittem a folyóba. Nem, ne kezdj el ordítozni abban a pillanatban az tűnt a legjobb dolognak.
- Mondtam már hogy egy idióta seggfej vagy? Miért nem egy lányt kaptam istenem.
- James asszem baj van. A közelben lévő, génhibás közvetlen szomszédságában megjelent egy szörny.
- Tehát kezdődik. Ezek szerint ma töltötte a tizenhatot. Adunk egy kis kakaót ennek a Jeepnek, mert bezony sietnünk kell. Azzal beletaposott a gázba, én pedig őszintén reménykedtem, hogy valami normális gyerek lesz az aki miatt kockáztatom James ijesztő és ön-és közveszélyes vezetésmódját.