Esküszöm nektek, hogy ha zombi apokalipszis jön, akkor sem mondom többet Jamesnek, hogy siessen. Ez egyszerűen egy kibaszott őrült. 300 kilométeren keresztül konkrétan szerintem sehol nem ment 120-nál kevesebbel. De inkább sokkal többel. Komolyan már azt hittem szétesik alattunk a Jeep. És ahelyett, hogy halál félelemben lapulhattam volna az ülésben, én voltam a két lábon járó GPS. Még szerencse, hogy ki tudtam neki vetíteni a szélvédőre. Olyan kíváncsi vagyok milyen képességei lehetnek még egy génhibásnak. Jamesnek volt egy adattározója tele ilyen hasznos infókkal csak történt vele egy kisebb baleset. Nos egyik akciónknál az elsők között, elkövettem azt a hibát, hogy a pulóverem zsebébe raktam. Aztán az a pulóver felrobbant egy csinos kis kocsival együtt. Az őrzőm azt mondja, hogy az összes többi génhibásnál is kell lennie egy ilyennek. Aham, ha végre találnánk egyet. A mienk akihez nem sokára odaérünk, nem nagyon változtatta a helyét, csak suliba ment meg vissza. De olyan fura mint ha lenne vele valaki, de olyan halvány a pöttye. Vagyis szinte nincs. Szerencsére már beértünk a városba.
- Figyelj, James még is mi a fenét fogunk mi csinálni?
- Háát, gondoltam felszedjük, és azután megkeressük az őrzőjét.
- Amúgy tökös valaki lehet, mert nemrég kicsinált egy szörnyet.
- Annál jobb minél talpraesettebb.
Csöndben gondolkoztam ezen, és érzékeltem, hogy lassan a cél felé érünk. Lekanyarodtunk az utcára és ott ahol a génhibást és azt a fura halvány pöttyöt jelezte a rendszerem két lány állt.
- Mi a halál????- mondtam ki a kérdésem hangosan is.
- Nem halál, csajok. Az a cica ott elég dögös.- mondta James akiről tudni kell, hogy bármilyen lánytól "enyhén" kanos állapotba tud jönni. Én csak egy alacsony fekete hajú, kisírt szemű 16 körüli lányt láttam, meg egy 17-18 körüli, hmmm na az a csaj tényleg jól néz ki. Magas, hosszú barna hajú, szép tartású vékony lány. Pár másodperccel később megcsodálhattam őket közelebbről, mert James nagyon hősiesen bedriftelt melléjük és kiszólt:
- Hölgyeim beszállás! Én a helyetekben sietnék, sok errefelé a szörnyike!
- Honnan a francból tudjam, hogy ki vagy? Lehet, hogy te is egy vagy közülük!- szólalt meg a magasabb. A kis fekete hajú, szerintem vagy a sokktól vagy valamitől, megint elkezdett sírni.
- Mert szerinted a mutánsok ilyen tragacsokkal járkálnak mint ez a Jeep? Láttál márt te szörnyet Lamborghini vagy Ferrari nélkül? Mellesleg meg parancsolj!- azzal elkaptam a kezem a szélvédő közeléből és megmutattam neki a városa térképét. Gyanítottam, hogy ő a génhibás, és a szörnyek csak utána jöttek, a másik csaj meg nem tudom.
- Jól van zsenikém, köszi, de fényes nappal nem a legjobb ötlet a képességeid mutogatni egy nyílt utcán. Amy, te meg ne bőgjél, beszállás!- mondta rendkívül határozottan a csaj. Hmm, jóféle. Mindketten beszálltak hátra.
- Szóval akkor ki-kicsoda?- kérdeztem.
- Stella Hudson vagyok 17 éves, ez a kiscsaj pedig itt Amy Forester, és nem szerintem nem fog megszólalni mert kicsit sokkos. Amúgy mindketten génhibások, csak ez a szerencsétlen itt pont ma töltötte be a tizenhatot, és szerelmi bánatban is szenved. Amúgy fasza kis tulajdonsága van tud gondolatokat olvasni. De asszem mi immúnisak vagyunk rá. Legalábbis én biztos. Én meg az időt tudom megállítani. Te jössz, illetve ti!
- Wayne Morris vagyok 16,5 éves különleges tulajdonságom, hogy kb egy GPS van a fejem helyén ami a génhibásokat, a mutánsokat és a földönkívülieket...
- .. és faszán ért a jó kis milliós kocsik tönkretevéséhez! - fűzte hozzá James vigyorogva.
-  Ez részletkérdés, Amúgy Stella te mintha immúnis lennél a képességemre, valamennyire.
- Az lehet, mert egy génhibásnak, a közhiedelmekkel ellentétben több képessége is lehet, de csak nagyon kevesen fejlesztik ki azokat. Vagy lehet hogy nem is az én pontom olyan fura hanem Amyé, mert ő nagy valószínűséggel 13-as. De erről majd később. És te? Te csak nem egy őrző vagy? - fordult Stella kíváncsian James felé.
- Igen az volnék. Viszont mielőtt ebbe belebonyolódnánk azon filózom, ha te Stella szintén egy génhibás vagy akkor nagyon, de nagyon gyorsan meg kell keresni ennek a lánynak az őrzőjét. A tied pedig...
- .. halott.- fejezte be egyszerűen Stella a mondatot.
- Részvétem,- mondtam neki. Annyira nem hatotta meg inkább a térképet nézte lázasan.
- Amy! Emeld fel azt a bőgős fejed, ha nem akarod, hogy kinyírják az őrződet. Egy viszonylag fiatalnak kinéző valakit keresünk, aki akár az osztálytársad is lehetett. Valószínűleg kereste a társaságod, de nem túlzóan. És nem nem Alex az ne is reménykedj.- förmedt rá szerencsétlen lányra Stella. Azért bármilyen dögös is, hosszútávon érdekes társaság lesz.
- Í-i-risz..- szólalt meg végre félig hüppögve a csaj. Komolyan ha így haladunk már halott lesz az az őrző is mire odaérünk.
- Okéság, szerintem ott lesz az a csaj- bökött rá a térképre az idősebbik lány. És valószínű igaza lesz. Nem is nagyon tűnt fel de egy környéken egy nagyobb mutáns csoportosulás volt. Hmm, jóféle kocsik amiket tönkre lehet tenni. Na nem mintha mindig erre gondolnék, ugyan már.
- Kell egy terv is. Hát úgy nézem itt van Wayne, te max figyelemelterelésnek leszel jó. Amy, te tudod kit keresünk, velem jössz. James, te pedig, hmm te is gyere velünk!- kezdte osztogatni az észt Stella. Bár ha jobban belegondolok nem árt nekünk hogy itt van. Mindig fejjel a falnak szoktunk rohanni. Közben James azért már elindult és mikor megláttam a magányosan álló Lamborghinit, egy mutánshullával, eszembe jutott a tökéletes terv.
- Te Stella? Gondolom ti nyírtátok ki azt az aranyos szörnyit ott! James fékezz csak le. Szerintem én átszállok abba a kocsiba, és Amy majd mutatja nektek az utat Íriszhez, vagy ki a fenéhez. Azt hiszem kitaláltam a tökéletes figyelemelterelő akciót.- mondtam izgatottan a többieknek. És már nyitottam is az ajtót, mikor még fél füllel hallottam, hogy James hátraszól a csajoknak, hogy figyeljenek, és hogy ne bízzák rám az életüket. Hát kösz James én is szeretlek. Szóval kiszálltam a Jeep meg elhajtott, Szemügyre vettem a drága kocsit. A mutánshulla kivételével tökéletes állapotban volt. Szép fekete kocsi. Most jön a nehezebbik rész. Át kéne rángatni a hullát az anyósülésre. Asszem néha jól jönne a lebegtetés képessége is. Megfogtam a hóna alatt és... Basszameg ez úgy bűzlik mint valami trágyadomb. Remélem működni fog a tervem. Öt perc alatt gyorsan átrángattam a kedvest és kerestem a csomagtartóban valami fegyverszerűséget. Találtam is pár pisztolyt, gépfegyvert és igeeen egy kést is ami szinte mindent vág. Fasza. Tehát fogtam a kés végét és elkezdtem húzni a kocsi oldalán. Aztán az ablakon. És még egyszer az oldalán. Egész belelendültem már tiszta karcos volt a kocsi, mikor rájöttem, hogy haladni kéne, mert lassan a többiek is odaérnek azzal a csigalassú kocsival. Szóval találomra kivettem egy teli tárú gépfegyvert, a nyakam akasztottam és kifaroltam a kocsival. GPS a fejembe tehát a lehető legrövidebb úton.
Mikor már nem messze voltam, eszembe jutott, hogy Stella meg tudja állítani az időt, és hogy úgy lényegesen könnyebb lenne a dolog. Gyorsan felhívtam Jamest.
- Hé, James Stella nem tudná megállítani az időt, kérdezd már meg tőle!
- Azt mondja, hogy ezek olyan fajta mutánsok amik egy időre, egy Fleurtól kapott szerrel immúnisak tudnak lenni, a legtöbbünk képességeire. Viszont haladj mert mi már itt vagyunk lassan. Már látjuk őket.
- Okéság, pillanatok kérdése az egész.
- Várj, azt mondja, hogy a városban áll az idő, szóval nem kell félni, hogy valaki meglát.
- Rendben. Szia.
És mikor letettem, már láttam is az árulkodó jeleket. Jobbnál jobb sportkocsik, és öltönyös fickók, de pillanatok alatt az én szememben különböző gusztustalan mutánsokká változtak. A másik irányban ott volt a Jeep. Tehát kezdődhet a terv. Pedig aranyos egy háznak tűnt. Szegény lány remélem még él.
Tehát elővettem a gépfegyvert és a legközelebbi BMW-be beleeresztettem egy tárral.
- Halihó, lúzerek, nézzétek mit csináltam a komátokkal!- a tervem az volt, hogy hergelem őket és amennyit tudok, elcsalok. Viszont ekkor történt meg az a dolog amitől féltem. Ki tudták nyitni a bejárati ajtót. Viszont pillanatnyilag megzavartam őket, ezért csak egy lépett be a többi mind rám nézett. Az egyikbe beleeresztettem egy pár golyót, a másikat pedig valahonnan egy kés találta el a nyakán. Nem néztem körül, de gyanítottam, hogy Stella volt az. Csak az a baj, hogy ezek a rondaságok nem döglenek egy könnyen.
- Hé, nézzétek mit csináltam a fasza kis kocsitokkal! Hahó, ide gyertek!- próbáltam őket magam felé terelni elkeseredetten. És bejött. Jó pár elindult felém. Viszont egy kettő nem olyan hülye bejutott a házba. Nem tudtam odanézni, de reméltem, hogy a csajok és James elindult befelé. Mert én éppen kiszálltam a kocsiból, és elkezdtem beleengedni a szörnyikbe a fegyveremből. Pár már megdeglett. A szarrá roncsolt BMW fedezékébe bújtam, de ezek egyre csak jöttek. Remek komolyan mint egy rossz zombis filmben. Bár ezek közül némelyiket  még a Walking Dead is megirigyelné. Előkaptam a késem és a mellettem álló autón kezdtem el élezni. És csodák csodájára a mutánsok erre a hangra a fülükhöz( ha van nekik olyan) kapták a kezüket. Szóval az egyik kezemmel, a kocsin húztam a kést a másikkal meg lőni próbáltam, de nem nagyon jött össze. Szóval ameddig össze voltak zavarodva kinyírtam őket. Ha jól láttam összesen hét volt. És most már mind halott. Zsírkirály. Összecsaptam a tenyerem, és végignéztem a pusztításomon. Hmm, ezt még Zeusz is megirigyelné. Azonban nem örülhettem sokáig. Egy sikítás szakított félbe. Felrohantam a házba és a többiekre az emeleten találtam rá. Volt ott több mutánshulla, azonban egy lány is feküdt a földön vérben ázva. Nem ismertem, valószínűleg ő volt Írisz. Amy felette zokogott. Szegény csaj mióta ismerem csak sír. De azért sajnáltam. Nem is kicsit. Odamentem hozzájuk, hátha segíthetek. De halott volt ezt a vak is látta. Amy egy kis valamit szorongatott a kezében. James és Stella mellette álltak. Rájuk néztem és James csak annyit mondott, elkéstünk. Mindenkinek véres, mocskos volt a ruhája. Lehajoltam a lány mellé és óvatosan felhúztam. Sírt, ordított ütött, de aztán egyszer csak átölelt. Hát jó, nem nagyon tudom kezelni az ilyen helyzeteket, de szerencsétlenül átfogtam a hátát.
És innentől tudtam, hogy mi egy csapat vagyunk mind. Viszont éhes vagyok, és bűzlöm tehát elengedtem a csajt, és feltettem az évszázad legbunkóbb kérdését.
- Szerintetek a halottak tartanak kaját a hűtöben?
Egyszerre három ember ordított rám, hogy:
- Wayneee!