Hmm, végighallgatva a fekete hajú kis csajt, hát most komolyan azért én irigylem. Mármint okéság egy szociopata állat vagyok, de ennyitől én szerintem akkor sem zuhannék depresszióba, ha lenne bennem egy kicsit több empátia. No mindegy a fene érti a lányokat. Én inkább egy sós kiflit eszegetek, és kibámulok az ablakon, mintsem, hogy azt nézzem, hogyan szenved Amy a visszaemlékezéstől. Viszont most jött az egésznek a legérdekesebb rész, Stella. Ez a csaj, hát a franc tudja miket rejtegethet, még az is lehet, hogy az Al-Kaida egyik eltitkolt embere. Én mindent kinézek belőle. De valahogy csak nem akaródzott neki elkezdeni.
- Öhm, szépségem te jössz!- fordultam felé széles mosollyal. Olyan fejet vágott, mint aki nagyon csúnyát látott, szóval inkább elfordultam. Ráadásul a jófene tudja mikor fürödtem utoljára, és szerintem ez sem imponált neki túlzottan. Hallottam ahogy mély lélegzetet vett, és a lány nekikezdett.
- Dőljetek hátra szép hosszú sztori következik. És szerintem elnyerem a leggázabb és a legnagyobb szívás kategóriában az Oscart az élettörténetemért. A nevem Stella Hudson, és közelítőleg 17 éves vagyok. A "Hudson"-t rakjuk is idézőjelbe, mert csak azért kell, hogy tudjak hamis iratokat szerezni a feketepiacon. És mielőtt rákérdeznél Wayne, hogy honnan van nekem kapcsolatom a feketepiaccal, és hogy hogyan lehetek ilyen fasza engedd végigmondanom...
- Hééé, mi vagy te Amy?- hördültem fel. Ilyen egyszerűen kiszámítható lennék?
- Mondom kuss. Szóval az egész életem ott kezdődött, hogy egy rakat hajléktalan megtalált egy mocskos közterületi wc-ben. Nos New York egyik olyan kerületébe születtem, ahol folyamatosan dúlt a bandaháború, a drogkereskedés és minden más, aminek köze sem volt a legalitáshoz. Nyolcéves koromban már teljesen önálló voltam, és a kajámat is magam szereztem meg. De azok közt éltem akik annak idején megmentették az életem. Aztán tízéves koromban az egyik drogbáró, megölte az egész csapatot, mert egyikőjüknek tartozása volt felé. Egyedül én úsztam meg, mert épp kint voltam az egyetlen frekventáltabb és kulturáltabb területen a kerületben, a piacon. Jó szerintem ennek a fele is illegális, de sok volt arra az ember és néha meg meg szántak engem. Sőt ahogy nőttem úgy lettem egyre rafináltabb az ilyen módszerekben. Na mindegy, a lényeg az, hogy már mikor "haza" értem már csak nyolc vérbe fagyott hullát találtam. Nos, ha nem az utcán növök fel akkor valószínűleg ott halok szörnyet a sokktól, de mivel az utcán nőttem fel ezért felmértem a helyzetet, és rájöttem a kis tízéves fejemmel, hogy bármennyire is szeretem/ szerettem ezeket az embereket, tovább kell állnom, és új csapat illetve búvóhely után kell néznem. Szóval ott hagytam őket, összeszedtem a dugi félretett pénzemet, és egy szakadt hátizsákot és útra keltem. Ha jól emlékszem vagy 2 hétig kerestem mire be tudtam magam kuncsorogni egy társaságba. Úgy két évig nagyjából minden jól ment, bár ezek nem voltak olyan kedvesek hozzám és kezdték észrevenni, hogy szép lány cseperedett belőlem, és ezt kihasználta a klán feje. Egyre többet küldtek ki a nyílt utcára kuncsorogni. Aztán egy nap már más kerületekbe is átküldtek. Egyre profibb lettem, de egyre inkább úgy éreztem, hogy csak kihasználnak és nincs meg az a családias légkör, mint amire még régről emlékeztem. Aztán elkezdett alakulni a képességem is és csak kisebb helyeken kisebb időtartamokra meg tudtam állítani az időt. Amikor tizennégy voltam, nos szörnyen hangzik, de jött egy ajánlat rám, az egyik rossz hírű éjszakai klubból. Magyarul meg akartak venni úgymond a klánomtól prostituáltnak. És, nos annyi pénzért én is eladtam volna magam. Viszont annyi idősen már elég talpraesett voltam, és megtanultam harcolni is. Nehogy azt higgyétek hagytam magamat. Megállítottam az időt, bár akkoriban a 16 éves szülinapom előtt, még nekem is korlátoltak voltak a lehetőségeim, és rengeteg energiát elvett tőlem az is ha tíz percig kellett fent tartanom azt, hogy meg van állítva az idő. Azonban előre kiterveltem az egészet, és beadtam a Főnöknek, hogy nem bánom, ha elad hiszen közös érdekünk, hogy a csapatnak több pénze legyen, és, hogy amúgy sem vittem volna többre, ne sajnáljon engem. Mikor eljött a nagy nap felvettem a "legjobb" ruhám, és jött a főnök az éjszakai klubból, hozta  táskában a pénzt. Pontosan kiszámítottam, hogy meddig fogom bírni tartani az időt, és megállítottam, elvettem a fegyvereket mindenkitől, és azokat a pénzzel együtt, egy nagy katonai hátizsákba pakoltam és feldobtam a hátamra. Pont kiszámoltam, hogy tíz perc alatt elérek a buszhoz, A táskában egy rakat pénz volt, szóval azt is berámoltam a sajátomba, és kivettem egy bankjegyet, hogy buszjegyet vegyek. Felléptem a busz platójára és elindítottam az időt. Aztán tizenhat éves koromig kb csak utaztam. Mikor betöltöttem a 16-ot rájöttem, hogy most már sokkal kisebb energia is bőven elegendő, sokkal nagyobb időtartamra és területre. Ekkor megjelent az egyik ember a régi klánomból és fogalmam sincs, hogy talált meg. Kiderült, hogy ő az őrzőm, és hogy én egy génhibás vagyok. Egy csomó infót, mutatott, de ezeket majd később részletezem, mert szerintem mindenkinél többet tudok itt rólunk kivéve talán Jamest, bár ha az ismereteim az őrzőkről nem csalnak akkor tényleg én tudok a legtöbbet. No mindegy. Szóval fél évig menekültünk a szörnyek elől, és abból a pénzből éltünk amit én annak idején raboltam. Aztán egyszer csak beértek minket. Megölték az őrzőm, és én egyedül maradtam azzal az infóval, vagyis egy haldokló utolsó szavával, hogy keressem meg Amy Forestert. Hónapokig kutattam utána, főleg a génhibások adatbázisában, és aztán végül rátaláltam. Több hónapos megfigyelés alatt tartottam, és most tartunk itt. Hát kb, ennyi lenne az én életem eddig dióhéjban.- fejezte be. Addigra már mind rá figyeltünk. Brutális, ez az elsőre ártatlannak tűnő csaj mindenkit lever innen. Fasza. Most letaglózott.
- Szóval te 14 évig az utcán éltél? Hogyan tanultál meg olvasni meg ilyesmi?-kérdezte félénken Amy. Meglepődtem, azt hittem a kis hisztis azt kérdezi, miért követte Stella őt. De úgy tűnik mégsem reménytelen eset ez a csaj, és felfogja,
- Tettem magamnak félre pénzt, és vettem abc-s könyveket és hasonlókat.
- Hmm, gyerekek amúgy merre is megyünk? Csak mert lassan kifogy a benzin, és ez egy végtelen hosszú országút, és nekünk meg nincsen sem térképünk, sem GPS-ünk, Igen Wayne, tudom, hogy te itt vagy, de te nem mutatod a benzinkutakat. Szóval, nem akarom senki figyelmét elterelni erről a dögös cicáról, meg a menő sztorijától, de max 20 km-t bírjuk.- világosított fel minket James. Ja és persze az elmaradhatatlan pofon Stella részéről. Miért is vagyok pszichopatákkal és kanosokkal körülvéve? Valaki magyarázza már el, mert nekem ez egy kicsit magas.
- Nemsokára beérünk, egy kisebb városba, ahol valószínűleg lesz benzinkút is.- jelentette ki közben Amy.
- Te ezt meg honnan a fenéből tudod?- kérdeztem rá meglepődve. Komoly kész újdonság ez a csaj. És tényleg jött egy városka, csak a fáradt vagyok és nem tűnt fel.
- Érzékelem a gondolataikat.- vonta meg a vállát.
- Gyerekek, amúgy szerintem eleget jöttünk, és lassan meg kéne szállni is valahol, mert különben a Jeep egy árokban köt ki, mert ahogy látom, az egyetlen ember aki közülünk teljesen legálisan birtokol vezetési engedélyt mindjárt bealszik, én pedig ölni tudnék egy kávéért!- vetette fel az ötletet Stella. Okéság, mondd valamit a csaj. Olyan hulla fáradt vagyok mint aki levezetett fene tudja hány kilométert, megölt egy rakat szörnyet. Ja várjunk csak, hiszen épp ezt csináltam. Szóval nagyon is pártoltam az ötletet. Azonban az üzemanyag mennyiségmérője vészesen közeledett a nullához, és még mindig kilométerek kellettek, mire beérünk a városba. A franc miért nem tartok magamnál benzint? Olyan faszán fel lehetne gyújtani a kocsikat.
- Föld hívja W'-t, Wayne jelentkezz! Okés, az neked ha megállunk ott aludni, ha kitart a benzin?- zökkentett ki James.
- Jah, persze. Nekem tök egál hol, csak aludjunk.- erre mindenki nagy egyetértésben bólogatott.
Mire odaértünk a benzinkúthoz, már csak az ámen tartotta a kocsit. Míg James teletöltötte a tankot mi kinyújtóztattuk a tagjainkat, és én bementem érdeklődni, hogy merre találunk egy megfizethető szállodát, ahol azért lakni is lehessen. Nos kiderült, hogy a város, nem a turisták paradicsoma, és hogy keményen egy darab szálloda van és az sem öt csillagos. Visszaültünk a kocsiba, és a megadott koordináták szerint elvezettem kicsiny csapatunkat a helyre.
- Háát, ez siralmas. Némelyik elhagyatott ház amelyikben laktam csövesként, szebb állapotban volt ennél.- kommentálta elsőként a helyet Stella. És egyet kellett értenem vele. A vakolat mállott, és szerintem a szállóvendégek száma egyenlő volt a nullás számmal.
- Wayne, mennyire van innen a legközelebbi város?
- Kb, számításaim szerint ötven kilométer. Halljátok jól a semmi közepén vagyunk. És semmi nem garantálja, hogy ott ennél egy fokkal jobb szállás lesz. Úgy, hogy szerintem húzás befelé, mert esni is fog. Nézzetek már az égre!- ripakodtam rájuk. Tiszta felhős volt az idő, és én már csak egy ágyat akartam tőlem még csótányok is lehetnek benne. Meg valahogy vonzott a hely. És ahogy láttam, nem csak engem. Egyszerre indultunk neki a helynek mind a négyen, és benyitottunk a kétszárnyú ajtón.
- Mi a francos nyavalya?- kiáltott fel Amy.
- Azt a rohadt..!- ámult el James.
- Az anyját!- ez volt Stella reakciója. Én meg csak álltam és bámultam. Óriási fényűző előcsarnok fogadott minket tele emberekkel, hordárokkal, pincérekkel, és amit még akarsz. Hogy kerül ide ennyi ember? És mi ez itt? De minnél több kérdés merült fel bennem, annál álmosabb lettem, és végül fogalmam sincs hogyan kerültem ágyba, csak azt éreztem, hogy ilyen jó ágyban méh sosem feküdtem és már el is nyomott az álom. A többiekkel meg nem tudom mi lett, de nem is nagyon foglalkoztatott.

Másnap reggel egy puha kéz paskolgatta az arcomat, és mondogatta a nevem. Egy gyönyörű szobalány állt előttem.
- Hol vagyok?- kérdeztem az első ámulatom után.
- A Fleur Hotelben, drágám,- válaszolta huncutul. Olyan elragadó volt. Nem is nagyon emlékeztem miért vagyok itt. Vajon jöttek velem többen is?
- Hogy hívnak szépségem?
- Anastasia,- felelte elpirulva. Megrészegítően szép lány,
- Nos, Anastasia találok magamnak valahol utcai ruhát?
- Ott van a szekrényben, én addig kimegyek még átveszed.
- Oh, ugyan felesleges.- intettem a fejemmel nemet. Próbáltam a lehető legtöbbet, és legszexisebben mutatni magamból. A kis szobalány jól el is pirult.
- Köszi, és a másik, tudok itt valahol enni, illetve nem emlékszem egyedül érkeztem, vagy volt valaki velem?
- Wayne, Wayne, senki nem jött veled egyedül tévedtél be hozzánk. Enni pedig, hadd kísérjelek le az étkezőbe, van ott minden amit csak el tudsz képzelni.- azzal megfogta a kezem és maga után húzott. A fejemben mint valami vészjelző meg-meg villant egy szőke férfi fej, vagy egy hosszú fekete haj, azonban ezeket nem tudtam hova rakni, és nem is nagyon érdekeltek hiszen itt van nekem ez a gyönyörű hölgyemény, Anastasia.
- Itt is vagyunk.- vezetett be egy fényűző ebédlőszerűségbe. Nagyobb volt mint egy ház, és el sem tudtam képzelni, miféle épületben férhet el, ilyen fényűző pompa. Bár, ahogy visszaemlékeztem, mintha nem is nagyon lett volna életem ezelőtt, csak homályos emlékek. És ennél sokkal erősebben él, most az bennem, hogy jó itt nekem. Rengeteg svédasztal, tele minden étellel, sok ember mindenfelé, új ruhákban, hihetetlen. Hogy bírtam enélkül eddig élni?
- Válassz kedvedre ételt, és szedhetsz nyugodtan amennyit szeretnél!- mondta kedvesen a lány, és én nem is haboztam megtenni. Teleszedtem a tányéromat, mindenféle tésztasalátákkal és húsokkal, és leültem enni. Ettem és közben beszélgettem nevetgéltünk. Kaja után egy játékterembe vezettek minket, ahol volt darts, billiárd, és mindenféle játékgép, amit szeretne, az ember. Egy pillanatra a Lotus Hotel kifejezés jutott az eszembe, de nem tudtam hova tenni, és egyébként is mi a francnak gondolkozni, ha egy ilyen helyen van az ember, ahol mindent elfelejthet. Nem tudom mióta szórakoztam, mikor az idilli helyzetet megzavarta valami. Két nagydarab ember cipelt maga után egy megbilincselt fiatal, szőke férfit, aki nekem nagyon ismerősnek tűnt. De nem nagyon foglalkoztam vele, hiszen biztos okkal, került ebbe a helyzetébe.
- Waynee, kerülj ki innen, menj ki és segíts Stellán, meg Amy, kifeléé, ez Fleur Lotus Hotelje!!! Ne egyél sem....-ordibálta nekem a férfi, de befogták a száját és besokkolózták. Viszont az agyam kis szeglete ami folyamat azt mondogatta, hogy valami nem stimmel faszán rájött, hogy mi a baj. Ez nem én vagyok hékás, és a haveromat most viszik el az őrök. Azonban körülnéztem és láttam, hogy többen is figyelnek akik, hoteldolgozók. Anastasia pedig oda is jött hozzám.
- Drágám, ki volt ez a szörnyű ember? Ismered?
- Nem, dehogy! Szerinted ilyen alakokkal ismerkedek én?- próbáltam hitetlenkedő arcot vágni. Úgy tűnik be is vette. Én pedig észrevétlenül végigpásztáztam a helységet, hogy vajon kinél van fegyver. Ekkor a képességem úgy döntött, újra aktiválja magát, mert bár nem tűnt fel, de a kábult állapotomban valahogy eltűnt, na szóval konstatáltam, hogy az épület tele van szörnyekkel, viszont be tudtam határolni Stella, és Amy helyzetét is. Sajnos nem könnyítették, meg a dolgomat, mert két külön helységben, két külön emeleten tartózkodtak, ami jó messze volt az enyémtől. Anastasia, hmmögése zökkentett ki a gondolkozásomból.
- Itt az ideje, hogy együnk valamit, gyere!- mondta nekem kedvesen. Ekkora már megfogalmazódott bennem egy terv.
- Szépségem, nincs kedved felhozni nekem a szobámba az ételt? Van egy meglepetésem!- kacsintottam rá egy sármos mosoly kíséretében. Ő elkísért a szobámig, és biztosított, hogy azonnal itt lesz. Mihelyst behajtotta, az ajtót, elgondolkoztam azon, hogy mivel lehetne a legjobban leütni. És a tekintetem megállapodott egy lámpán. Az asztali kislámpán. Már hallottam a lépteket, és reflexből felkaptam, és nekihajítottam a csajnak a lámpát, Úgy eldőlt mint a zsák. Átkutattam a zsebeit, és találtam nála egy kisebb sokkolót. Elsőre jó lesz. Azonban most égő szükségem lett volna, egy alaprajzra. Próba szerencse alapon, és egy ösztöntől hajtva megfogtam a falat és rákoncentráltam az épületre. És igeen, meg is lett az alaprajz a fejemben. Na, de menő, hogy ilyen képességem is van. Nagyon megörültem mikor megláttam, hogy igazából az emeletek ahol a lányok vannak, lefelé találhatóak, a mélybe, és, hogy ezek fölött található egy parkoló. Itt már ki kellett engednem magamból egy gonosz kacajt. Mert itt party time lesz gyerekek. És nem is volt messze a parkoló. Ez azz. Óvatosan kitegintgettem az ajtón és magabiztosan elindultam arra. Egy lélek sem jött velem szemben, mert szerintem vacsoraidő van. És egyszer csak ott álltam a parkolóban ami tele volt szebbnél- szebb újabbnál újabb vagy esetleg oldtimerebb kocsikkal. De mikor megláttam a kék-fekete Bugatti Veyront, tudtam, hogy ő az én emberem ( kocsim). Megláttam egy üvegajtót, és rájöttem, hogy onnan nem messze van a fegyverszoba, Úgy, hogy azt tettem amit minden értelmes ember tett volna a helyemben. Elfordítottam a  kulcsot, és a vadi új Bugattival nekihajtottam, az üvegajtónak, áttörtem és kocsival behajtottam az épületbe...