Egy szobában ültem és gondolkoztam. Mert még is mi a francot tudnék csinálni, ha be vagyok zárva és minden ismerősömet elszedték tőlem. Illetve szerintem a kajával blokkolták a képességeim, De valahogy tudtam tisztán gondolkozni, és emlékeztem mindenre a múltamból. Lehet, hogy ezt nem kellett volna megemlítenem, annak a srácnak aki reggel bejött és tette nekem az agyát. Mert amint feltűnt neki, hogy nem mentem keresztül teljes agymosáson, kiment és pár percen belül bejött két rendesen felfegyverkezett mutáns, akik átkísértek ebbe a helységbe, ami koránt sem volt olyan kényelmes mint az előző. Szóval most itt ülök, és gondolkozom, hogy a francos nyavalyába jussak ki, miközben végleg egyedül érzem magam. Közben eszembe jut az is, hogy Stellának milyen szar gyerekkora volt, és hogy én ott nyavalyogtam neki a műproblémáimmal. Ráadásul szegény James sztorijára időnk sem volt. Pedig ő nagyon érdekelne, hogy hogy került egy ilyen kissé szeleburdi fiatal ember a génhibások közelébe. Nem mintha a génhibásokról túl sokat tudnék. De a titkos pendrive még mindig itt lapul a zsebembe, azonban az összes többi cuccomat elvették. Kialudni kialudtam magam tehát szó sem lehetett arról, hogy aludjak. A kajához hozzá sem akartam érni hátha a reggelinek kimegy a hatása a fejemből. Szóval maradt az hogy bámulom a falat és malmozok magamban, hogy mit csináljak, és persze tudom, hogy semmit nem tudok. Nos ehhez hasonló hülyeségeken gondolkoztam éppen amikor egyszerre két dolog is történt. Visszatért a képességem és egy baromi nagy robajjal egy kocsi, ismétlem KOCSI!!!! hajtott be, vagyis törte át az ajtóm. Na ez fasza helyzet, de szinte gondolkodás nélkül tudtam, hogy csak egy elmebeteg állat van aki ilyenre képes.
- Halihalóó drágaságom pattanj be!- szólt ki az ablakból, természetesen Wayne. Jesszus nem hittem volna, hogy valaha ennyire örülni fogok annak a szociopata fejének.
- Öhm, Wayne honnan a fenéből szerezted ezeket a cuccokat a hátsó ülésen?- kérdeztem miután kényelmesen elhelyezkedtem elöl, és feltűnt, hogy hátul az egyik oldalt ismeretlen eredetű, fegyvernek tűnő tárgyak foglalják el az ülést és a padlót.
- Hmmm, hát az úgy volt, hogy pont útba esett feléd, a fegyvertár, és már úgy is volt egy elektromos sokkolóm, szóval kidöntöttem a két őrt, és bementem, hogy felpakoljam a dolgokat. Amúgy a csomagtartó is tele van bár nem tudom mik ezek. -válaszolt huncut mosollyal.
- Gyerek, amúgy van jogsid? - kérdeztem meg, mert kezdtem félni mikor nem a legszebb stílusba tolatott ki a szobámból.
- Nincs, de hát ki a frásznak kell olyan?- felelte vidáman. Öhm, remélem van légzsák ebben a kocsiban.
- Stella?- kérdeztem.
- Épp érte megyünk. Viszont ő egy emelettel lejjebb van szóval, használatba vesszük a mélygarázs lejáróját arra az emeletre, és érte is elmegyünk a folyosón. Fuh kezdem élvezni ezt a helyet.- mondta majd beletaposott a gázba. Én meg kezdek félni te faszfej, gondoltam magamban. Nos, Wayne halál komolyan gondolta azt, h nincs mire várnunk így neki is lendült a dolgoknak. Valószínű jó dolog ha van egy GPS a fejedben, de nekem még így is fura volt, hogy egyből tudta az utat. A tájfutásokat tuti ő nyeri. Miközben én ilyen apró baromságokkal próbáltam elterelni a figyelmem, ez a kis hülye rekordidő alatt leért a másik szintre és élvezettel törte a folyosón található asztalokat. Beteg állat.
- Itt is volnánk, már csak az ajtót kell betörni. - összedörzsölte a kezét és tövig nyomta a gázt, és bumm, reccs, be is törte a faajtót. Stella bent ült lehajtott fejjel, és úgy tűnt őt már próbálták vallatni. A haja kócos volt és véres, szaggatottan vette a levegőt.
- Stell, jól vagy? Hé, gyere!- szaladtam oda sietve,  Nehézkesen felemelte a fejét, és látszott, hogy kapott már párat. Aggódva néztem rá, nehézkesen ugyan, de végül felállt.
- Jól vagyok, semmi bajom. Hé, Wayne ez egy fasza verda...- elkapta a köhögési roham. Vért köhögött.
- Wayne, Stellának sürgősen orvosra van szüksége, mert ez így nem állapot.
- Amy gondolkozz, hogy miért jöttünk ide, Semmi nincs a környékben. Magunknak kell megoldani a problémát, és szerintem mentsük meg a harmadikat aztán húzzunk a fenébe. Utána kitalálhatjuk mi lesz.- kicsit kegyetlenül hangzott ez Wayne szájából de igaza van. Nem érünk rá tökölni. Ketten beemeltük Stellát a kocsiba. Azonban a srác nem felfele hanem lefele indult meg.
- Te meg mi a jó eget csinálsz?- kérdeztem ijedten.
- Ja nem említettem? Van még egy génhibás itt aki szerintem, nem Fleurékkal van, és valószínű nem a legkedvesebb bánásmódban részesül, mivel az épület azon részét találóan Kínzóteremnek nevezték el. Legalábbis az alaprajzon ez áll. Úgy, hogy megyünk és megmentjük a csajt. Vagy srácot. És ugye Jamest is elő kéne keresni. Szóval drágám, tudom hogy szabadulni akarsz, de nem megy ez ilyen gyorsan.
- Okéság. de siessünk, mert már a hideg rázogat  a helytől és van egy olyan érzésem, hogy lassan észreveszik a távozásunk.- mondtam aggodalmaskodva. Közben hátul Stella továbbra sem tért teljesen magához. Remek ez egyre jobb lesz. Ráadásul elég szűkösen fogunk elférni öten ebben a kocsiban, de ez még a jövő zenéje. Most nagyon jól jönne az idősebb lány képessége, de reménytelen, hogy őt ebben az állapotban mozgósítani tudjuk. És már meg is jelentek az első őrök. Viszonylag kevesen vannak ahogy fel tudtam mérni, és Wayne másodpercek alatt hatástalanította őket.
- Na asszem ebben a teremben kéne lennie. De ez nem faajtó. Ez valami páncél cuccos. Na nézzük mi van itt.- kiszállt a kocsiból, és elkezdett a turkálni a csomagtartóban. Pár másodperc múlva számomra valami teljesen ismeretlen és bonyolult cuccost szedett elő és elkezdte rászerelni az ajtóra. Nem nagyon tudtam követni mit csinál. de profi volt, és percek alatt kész lett.
- Nah, akkor ha minden igaz, akkor ha itt ezt megnyomom akkor....- bumm, hallatszott, és a vasajtó berobbant. Bentről cifra, enyhe ázsiai akcentusú káromkodás sorozat hallatszott.
- Hmm, nem is volt rossz ötlet szabadidőmben robbanóanyagokról olvasgatni.- mondta nagy önelégült vigyorral Wayne. Hogy a fene enné meg azt a nagy egóját. Besétáltunk a romokon keresztül. Egy srác, hát az enyhe túlzás, hogy üldögélt, mert egy nagyobb ketrecbe volt zárva keze lába lekötve, de na ott volt, és vigyorgott ránk.
- Szeva haver, ez a te műved?- kérdezte széles mosollyal Waynetől. Ázsiai srác, az egyértelmű. szép fekete haja, és ha jól látom barna szeme van. Az arca is egész helyes lenne ha nem csúfítanák ronda hegek.
- Bezony,- válaszolt az útitársam.
- Na akkor ezzel a cumóval is tudnál csinálni valamit, ha nagyon szépen megkérlek? Mert nem azt mondom, hogy zavar, hogy úgy egy hónapja itt üldögélek és néha meg- meg kínozgatnak aranyosan, de kezdem unni ezeket a programpontokat.- szólalt meg megint, a szerintem Japán származású srác. Fu, hogy az összesnek, ilyen nagy képe és elfuserált humora van. Grr, gyerekek hova keveredtem,
- Persze. Egy pillanat. azt hiszem bejövök a kocsival.- mondta Wayne majd kisétált ott ahol bejöttünk.
- Van kocsija? - kérdezte tőlem.
- Aham, valahogy mindig lop magának. Nem százas a srác. Amúgy Amy vagyok, és te?- kérdeztem.
- Akashi Brown személyesen. Te is génhibás vagy gondolom.- kérdezte. Na igen, nem érzékeltem, de megint elment a képességem.
- Igen. és gondolatolvasó vagyok. Te? Valami nagyon durvát tudhatsz, ha így fogva tartanak.
- Megjöttem vége a traccspartinak, majd ismerkedtek máskor.- tért vissza a másik fiú.
- Nem zavar, hogy beszéltem?
- Nem drágám, és te mondtad, hogy sietünk.- azzal beállt közvetlen a ketrec elé a kocsival.
- Na nézzük mi van itt. Hmm, gépfegyver, kisebb robbanást előidéző bomba, áramösszezavaró, fémvágó. Hallod haver ebben a cuccban van áram?
- Igen van illetve valami ami összezavarja a képességeinket. Szerintem próbáltam meg szarrá lőni a lakatot rajta.
- Olyan is van?
- Igen amarról.- bökött Akashi az állával a másik oldalra. És tényleg ott volt egy kicsi kulcslyuk. Wayne megtöltötte a fegyvert, és addig lőtte, amíg ki nem nyílt. Én gyorsan beszaladtam és kikötöztem a srácot.
- Örök hálám Amy, és öööö.....
- Wayne vagyok, te pedig..
- Akashi. Örülök, hogy megismerhetlek titeket de szerintem itt az ideje elhúzni ezzel a fasza kis Bugattival.- mondta az újonnan szerzett ismerősünk. Ekkor köhögést hallottam.
- Ez ki?- kérdezte Akashi.
- Stella! Nézzünk rá gyorsan.- azonban a japán fiú már futott is a kocsihoz. Mire odaértem már csak azt láttam, hogy a kezét a lány mellkasára tette, és elkezdtek eltünedezni Stella külső sérülései. Eközben két ember hangját hallottam- valószínűleg őrök- és egy túlságosan is ismerős mégis megnyugató hangot.
- Engedjetek el ti faszfejek, foglalkozzatok azzal, hogy valaki berobbantotta a betörhetetlen Kínzókamrátokat.
- Jövök Jamees!!!- kiabálta Wayne és el is szaladt egy elektromos sokkolóval a kezében. Eközben Akashi még mindig Stella fölött állt. Kimerült volt, de csodák csodájára azt láttam, hogy a lány láthatóan sértetlenül kiszállt a kocsiból. Akashi megmentette Stella életét, valószínűleg.
- Hé, kölkök miről maradtam le?!- jött be vidáman Wayne kíséretében James. Őt is megviselte ebben a hotelben töltött látogatás, de sokkal jobb bőrben volt mint akár, új csapattagunk- mert ezek után egyértelmű, hogy bevesszük ha akarja-, vagy akár szegény Stella, aki most már jól van, de szerintem élet-halál között lebegett.
- Van egy új szerzeményünk, aki úgy látom gyógyítani tud, és épp most mentette meg Stella életét. Akashi Brown, ő James az egyetlen megmaradt őrző, James ő Akashi...
- Tudom ki ő. Ti nektek viszont drágám, nem is tudjátok, hogy mekkora mázlitok van ezzel az emberrel. Viszont beszállás, mert úgy hallom jön az erősítés. Wayne ha nem bánod én ülök a volánnál, ti pedig majd valahogy elhelyezkedtek hátul. Öveket bekötni ez rázós menet lesz. Akashi-san addig mesélj nekik.- adta ki magabiztosan a parancsokat James. Úgy tűnt régről ismerte az újdonsült útitársunkat. Hátradőltem és vártam az újabb történetet, remélve, hogy fiatal felnőtt barátunk valamivel kellemesebben vezet mint Wayne. Sajnos ebben tévednem kellett...